A nagyon okos kisgyerek,meg a még hülyébb rajzfilm
Annak idején nagy buzgalommal üdvözöltem az m2 csatorna megindulását, gondolván, ez lesz az a média, amit kisgyerekek is nézhetnek, hiszen nem lesz rajta se hülyeség, se gügyeség, se erőszakos rajzfilm. Azt gondoltam, hogy ez egy igazi családi csatorna lesz.
Mára ez a lelkesedés alábbhagyott. Igaz, hogy az erőszakos rajzfilmek számát minimalizálták ( mindössze egy vagy kettő van, bár az is sok), de gügyeség, idétlenkedés, az bizony akad.
Engem különösen irritál, amikor a külföldi készítésű rajzfilmek alulfizetett magyar szinkronszínészei egyfajta nyafogós, rinyálós hangot vesznek fel, amikor gyerekekhez szólnak. Azt gondolják, hogyha gügyögünk a kölyöknek, akkor jobban megérti. Hát nem. A gyerekek, még az egészen kicsik is, a természetes emberi hanghordozás hívei, a gügyögést legfeljebb a nagyitól fogadják szívesen, főleg, ha kakaó is van mellé. A gyerekhez kedvese, de természetesen kellene szólni, úgy, mintha egy másik értelmes lénnyel beszélnénk. Egy kisgyermek láttára persze, beleeshet a felnőtt abba a hibába, hogy selypít, meg cukifalatozik, de egy élettelen technoketyerékkel agyonzsúfolt szinkronstúdióban ugyan mi késztet bárkit is ilyesmire?
A megszokás. Magyarországon szokásban van, hogy gyigyimigyi, meg ugyimugyi, meg ehhez hasonló, kitalált szavakat intéznek a gyermek felé, mire a megszólított jobb híján vigyorog ( abból még nem lett semmi baj), a felnőttek meg úgy veszik, hogy milyen kis okos, pozitívan reagál rám... Nem szabad a gyereknek gügyögni. Ő gügyöghet, mert még tanul beszélni. Mi már tudunk, nekünk tilos.
De olyan jólesik...
Mára ez a lelkesedés alábbhagyott. Igaz, hogy az erőszakos rajzfilmek számát minimalizálták ( mindössze egy vagy kettő van, bár az is sok), de gügyeség, idétlenkedés, az bizony akad.
Engem különösen irritál, amikor a külföldi készítésű rajzfilmek alulfizetett magyar szinkronszínészei egyfajta nyafogós, rinyálós hangot vesznek fel, amikor gyerekekhez szólnak. Azt gondolják, hogyha gügyögünk a kölyöknek, akkor jobban megérti. Hát nem. A gyerekek, még az egészen kicsik is, a természetes emberi hanghordozás hívei, a gügyögést legfeljebb a nagyitól fogadják szívesen, főleg, ha kakaó is van mellé. A gyerekhez kedvese, de természetesen kellene szólni, úgy, mintha egy másik értelmes lénnyel beszélnénk. Egy kisgyermek láttára persze, beleeshet a felnőtt abba a hibába, hogy selypít, meg cukifalatozik, de egy élettelen technoketyerékkel agyonzsúfolt szinkronstúdióban ugyan mi késztet bárkit is ilyesmire?
A megszokás. Magyarországon szokásban van, hogy gyigyimigyi, meg ugyimugyi, meg ehhez hasonló, kitalált szavakat intéznek a gyermek felé, mire a megszólított jobb híján vigyorog ( abból még nem lett semmi baj), a felnőttek meg úgy veszik, hogy milyen kis okos, pozitívan reagál rám... Nem szabad a gyereknek gügyögni. Ő gügyöghet, mert még tanul beszélni. Mi már tudunk, nekünk tilos.
De olyan jólesik...
Megjegyzések
Megjegyzés küldése