Hírekről családoknak, hírekről magyaroknak

Szalai Ádám, a magyar labdarúgó- válogatott csatára a Bundesliga I-ben szereplő Hoffenheim csapatánál légióskodik, és évi 618 millió forintnak megfelelő összeget keres. Most persze lehetne azzal jönni, hogy micsoda dolog egy magyar labdarúgónak ennyit keresnie, én azonban más véleményen vagyok. Szalai ezt a pénzt nem az államtól, hanem a Hoffenheim csapatától kapja. Ha a csapat vezetése úgy dönt, hogy Szalai megér nekik ennyit, hát akkor keressen ennyit. Nem közpénzt szórnak el, nem állami támogatásokat nyúlnak le, hanem a saját pénzükből gazdálkodnak. Ha így teszik, hát így teszik. Legalább van néhány magyar, akiknek jól megy...

Németországban a focimeccs amolyan családi szórakozás. Apuka, Anyuka felpakolják a két gyereket, és családostul kimennek megnézni egy U-19-es Hoffenheim- Stuttgartot, de ez csak példa. Egy közönséges utánpótlásmeccsen tízezernél is többen vannak. Magyarországon a labdarúgás már a férfiakat sem nagyon érdekli. A tizenéves generációt meg különösen nem, vannak, akik azt sem tudják, hány játékos alkot egy csapatot. Ide vezet az, ha egy sportág tartósan eredménytelen. Mert az önmagában nem eredmény, hogy kijutunk egy világversenyre! A tizenévesek más sportágak felé fordultak, pl. nagyon népszerű lett körükben a kosárlabda. Hogyan lehetne ezen változtatni ( és ezzel most nem a kosárlabdát akarom bántani...)? Másképpen nem, csak elért eredmények által. S hogy mikor lesz a magyar labdarúgás végre eredményes? Azt soha nem lehet tudni.