Hírekről családoknak, hírekről magyaroknak

Azért el tudom képzelni, hogy Apuka, mint gondoskodó családfő, leül a nyolcéves kisfiával a képernyő elé, hogy na,ezeket most megverjük, rúgunk három-négy gólt, legalább élvezni fogja a gyerek a meccset. Aztán eltelik tíz perc, védelmünk semmi, és a világverő kazahok máris 2-0-ra vezetnek. A gyerek bömböl, Apuka pedig, mint gondoskodó családfő, megállapítja magában, hogy ez a srác még éretlen a focihoz, legalábbis a magyar labdarúgó-válogatotthoz mindenképp. Érdemesebb lenne talán a vízilabdával kezdeni. Merthogy labdarúgásban Magyarország-Kazahsztán 2-3. És aztán kedden jönnek a skótok. A félelmetes skótok. xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx Eladó ház Hencidán. Részletek hamarosan.

Németországban a focimeccs amolyan családi szórakozás. Apuka, Anyuka felpakolják a két gyereket, és családostul kimennek megnézni egy U-19-es Hoffenheim- Stuttgartot, de ez csak példa. Egy közönséges utánpótlásmeccsen tízezernél is többen vannak. Magyarországon a labdarúgás már a férfiakat sem nagyon érdekli. A tizenéves generációt meg különösen nem, vannak, akik azt sem tudják, hány játékos alkot egy csapatot. Ide vezet az, ha egy sportág tartósan eredménytelen. Mert az önmagában nem eredmény, hogy kijutunk egy világversenyre! A tizenévesek más sportágak felé fordultak, pl. nagyon népszerű lett körükben a kosárlabda. Hogyan lehetne ezen változtatni ( és ezzel most nem a kosárlabdát akarom bántani...)? Másképpen nem, csak elért eredmények által. S hogy mikor lesz a magyar labdarúgás végre eredményes? Azt soha nem lehet tudni.