A kínai posztkommunista vezetés nemhogy lazítaná, éppenhogy szorosabbra fűzi Észak-Koreához való viszonyát. A két ország közti kereskedelem mára milliárd dolláros éves értéket ölel fel, annak ellenére, hogy a világ legnépesebb országa megszavazta az ENSZ által kiszabott gazdasági büntetőintézkedéseket. Észak-Korea politikai vezetése egy kétszínű, elképesztő módon cinikus társaság. A városi lakosság folyamatosan éhezik, az ipari üzemek működtetésére nincs elég nyersanyag, exportra ellenben minden van, csak akarni kell, meg dollár jöjjön érte. Olyan ez, mint volt a sztálini Szovjetunió: még ha éhezett a lakosság, akkor is exportáltak gabonát Kanadának, meg Argentínának, amely országok aztán továbbküldték azt más államoknak. Szép. Amúgy a kínaiak nekünk, magyaroknak is tartoznak. Batu kán ugyanis a tatárjárás befejezésekor jelentős mennyiségű magyar dokumentumot hurcolt magával, ezeket ma Pekingben őrzik, de a kínaiak nem hajlandók kiadni. Igaz, a magyar kormányok már nem is nagyon amb...